Gyűlölet a holokauszt után
1946-ban, a második világháború és a holokauszt traumáját követő feszült légkörben a középkori antiszemita vérvádak újra felbukkantak Magyarországon. A mélyen gyökerező, alaptalan előítéletek szerint a zsidók keresztény gyermekek vérét használják fel bizonyos ünnepi rituálékhoz. A háború után ez úgy módosult, hogy a vér a zsinagógák újbóli felszenteléséhez szükséges, de a gazdasági nélkülözés már azt a képtelen vádat is elhozta, hogy a zsidók keresztény gyermekek testrészeit főzték bele ételekbe.
A pletykák villámgyorsan terjedtek, Budapesttől Hajdúhadházig, Debrecentől Szegedig vagy Dömsödig.
Budapesten dühös tömegek támadtak zsidókra, rongálták meg otthonaikat, üzleteiket, míg több vidéki városban embervadászatot indítottak. A támadások több esetben brutálisak voltak, több emberéletet is követeltek.
„Józan fejjel még az egyszerű emberek sem állították, hogy a zsidók rituális gyilkosságokat követnek el. De súlyos válsághelyzetekben, amelyekből a XX. században is sajnos bőven akadt, sokan igazolva látták előítéleteiket, tényként fogadták el a tudatalattijukból felmerülő fantazmagóriákat.”
Pelle János történész a Népszava interjújában
Vérvád, hisztéria, pogrom a holokauszt után , Interjú Pelle Jánossal, Népszava, 2020.10.18.
források
Vérvád, hisztéria, népítélet – “Zsidókérdés” Magyarországon 1945-ben és 1946-ban
Pelle János (2020). Magán Kiadás
Antiszemitizmusok
Standelsky Éva (2007). Budapest: Argumentum