A kormány elítéli a holokauszttagadást

A közintézmények világosabb normatív határokat kezdtek megfogalmazni a holokauszttagadással és az antiszemita gyűlöletbeszéddel szemben, tükrözve a hazai civil társadalmi nyomást és az európai integrációs dinamikát. Jelentősége kevésbé egyetlen nyilatkozatban, inkább az intézményi jelzésben rejlik: a tagadás nem egyszerűen „vélemény”, hanem az antiszemitizmus és a történelmi torzítás formája, amely károsítja a demokratikus diskurzust. Ebben az időszakban szélesebb emlékezetpolitikai fejlemények és az oktatást, megemlékezést támogató mechanizmusok is megjelentek, bár a gyakorlat következetessége egyenetlen maradt.