Nyolc napon át tartó zsidóellenes erőszak a megszállt Varsóban
1940 márciusában, Lengyelország német megszállása idején zsidóellenes erőszakhullám tört ki Varsóban. Andrzej Świetlicki, a Nemzeti Radikális Szervezet (Narodowa Organizacja Radykalna – NOR) vezetője által irányított csoport zsidó lakosok és tulajdonuk megtámadására uszított. A pogrom nyolc napig tartott, miközben a német és a lengyel rendőrség egyaránt tétlen maradt. Bár egyes történészek szerint a németek provokálták ki a zavargásokat, az események jelezték a háború előtti antiszemita indulatok továbbélését, amelyek a megszállás alatt felszínre törhettek.
Antiszemita gyűlölet a megszállás alatt
Az erőszak 1940. március 22-én, nagypénteken, Varsó központjában kezdődött, zsidó üzletek és járókelők elleni támadásokkal. A több száz fős csoportok – főként a város társadalmi pereméről és diákok köréből – zsidó üzleteket fosztottak ki, magánlakásokat és intézményeket rohantak meg, köztük a Zsidó Tanács irodáit. A Dávid-csillagos karszalagjukról felismerhető áldozatokat az utcán verték; a zsidónegyedek, köztük a Vaskapu tér és a Bank tér, folyamatos támadások helyszínévé váltak. Az erőszak néhány nap után, máig tisztázatlan okból, hirtelen véget ért. Az incidens egyszerre jelezte a lengyel társadalomban mélyen gyökerező antiszemitizmust és a német megszállók cinkosságát, akik nem védték meg az áldozatokat.
“Az utca csendes volt; néhány ember a falak mellett haladt. A legtöbbjükön Dávid-csillag volt. Félve kérdezgették egymást: ‘Mehetünk tovább?‘ Hirtelen megálltam. A távolból üvegcsörömpölést és a támadók kiáltásait hallottam: ‘Üssétek őket, fogjátok el a zsidókat!‘ Botokkal és vasrudakkal felfegyverkezve körülvettek egy idős zsidó férfit, és könyörtelenül verni kezdték.”
Névtelen tanú
A Zsidó Történeti Intézet levéltára