Hóhérokká váló szomszédok a megszállt Podlasiében
Amikor a náci Németország 1941 júniusában megtámadta a Szovjetuniót, elfoglalta Északkelet-Lengyelország korábban szovjet ellenőrzés alatt álló területeit. A gyorsan változó hatalmi viszonyok közepette termékeny talajra hullott az antiszemita propaganda, a „zsidó kommunizmus” rémképével uszítottak. Podlasie több településén előítéletektől és anyagi érdekektől vezérelt helyi civilek fordultak zsidó szomszédaik ellen. Az erőszakhullám mészárlásokba torkollott.
A nap, amikor lángba borult Jedwabne
1941. július 10-én Jedwabne lengyel lakosai a német hatóságok felügyelete mellett több száz zsidó szomszédjukat terelték a főtérre. Az áldozatokat megverték, megalázták, és arra kényszerítették, hogy rombolják le a szovjet megszállás idején felállított Lenin-szobrot. Ezután a férfiakat, nőket és gyermekeket Bronisław Śleszyński pajtájába hajtották. Az ajtókat eltorlaszolták, majd felgyújtották az épületet. Mintegy 300–400 ember égettek el.
Jedwabne egyike volt az 1941 nyarán Podlasiében lezajlott pogromoknak; Radziłówban, Szczuczynban, Grajewóban és más településeken összesen mintegy ezer zsidót gyilkoltak meg hasonló módon. Az eseményt évtizedeken át elhallgatta a hivatalos történetírás, azok részletei csak a 2000-es évek elején indult új kutatások eredményeképp került nyilvánosságra, amely élénk társadalmi vitát váltott ki.
“Marian Karolak, Jedwabne polgármestere megparancsolta, hogy a piactéren összegyűjtött összes zsidót hajtsuk Bronisław Śleszyński pajtájába. Így is tettünk. A pajtához hajtottuk őket, és megparancsoltuk nekik, hogy menjenek be, kényszerítettük őket, hogy belépjenek. Miután mindannyian bent voltak, bezárták és felgyújtották a pajtát. Nem láttam, ki gyújtotta meg. Ezután hazamentem, a zsidók pedig benn égtek. Összesen több mint ezer zsidó volt ott.”
Jerzy Laudański tanúvallomása
Wokół Jedwabnego, II. kötet, Relacje (2002)