Terror of the Arrow Cross Party
A terror 1944. november végén, a Nyilaskeresztes Párt uralmának utolsó heteiben fokozódott. Az első áldozatokat 1944. október 15-én, a nyilaskeresztes puccs után alig néhány órával végezték ki. A magyar zsidókat – akiket a pártházakban kínoztak, kiraboltak, és védett épületekből vagy az utcákról ragadtak el – a Duna partjára hajtották. A folyóparton levetkőztették, bántalmazták és lelőtték őket, holttesteiket pedig elvitte az ár. A becslések szerint 10 000–15 000 főt lőttek a Dunába.
Amint a Szálasi-rezsim rájött, hogy a semleges államok nem fogják elismerni hatalmát, a diplomáciai védelem meggyengült. Közvetlenül karácsony előtt a Nyilaskeresztes kormány elmenekült Budapestről, amelyet később szovjet–román ostrom alá vettek. Távollétükben több tízezer zsidó sorsa a helyi nyilasvezetők és milíciaparancsnokok kezében maradt, egészen a budapesti ostrom 1945. februári befejezéséig.
„Akkor a Duna nem a kék Duna volt, nem a barna Duna: hanem a vörös Duna, a zsidók vérével vörösre festve.”
A Nyilaskeresztes terror napjainak túlélője
források
Budapest 1945
Tamási Miklós–Ungváry Krisztián (1945). Budapest: Corvina
A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege. Diszkrimináció és társadalompolitika Magyarországon, 1919–1944
Ungváry Krisztián (2016), Budapest: Jelenkor
Csillaggal nem jó járni most. Kis Pál budapesti fényképész naplója (1944. október-december)
Kis Pál (2016). Budapest: Magvető