Parczewi pogrom

Antikommunista rajtaütésből antiszemita támadás

1946. február 5-én a Lublini vajdaságban fekvő Parczewet megtámadta a Szabadság és Függetlenség (WiN) földalatti szervezet egyik partizánegysége. Az alakulatot két testvér, Leon és Edward Taraszkiewicz vezették, fedőnevükön „Żelazny” és „Jastrząb”. Mintegy száz fegyveres körülvette a várost, és lövöldözni kezdtek. Több órán át fosztogatták a zsidó otthonokat, miközben a helyi hatóságokat is támadták. A parczewi pogromként ismertté vált erőszakban négy ember vesztette életét.

A háború utáni félelem és az antiszemita erőszak továbbélése

A parczewi támadás a háború utáni feszült légkört tükrözte, amelyben az antikommunista milíciák egyre inkább azonosították a zsidókat az új rendszerrel. Február 4-éről 5-ére virradó éjszaka a WiN harcosai egyszerre támadtak közintézményekre, köztük a postára és a „Rolnik” szövetkezetre, ahonnan pénzt és árut raboltak. A bujkálásból és a táborokból visszatérő túlélők védelmére létrehozott zsidó önvédelmi őrség egy csoportját csapdába csalták és kivégezték. Más zsidókat otthonukból hurcoltak ki, megvertek és kiraboltak.

A meggyilkoltak között volt Dawid Tempy, Mendel Turbiner, Abraham Zysman és Wacław Rydzewski, a Polgári Milícia tisztje. A támadás sokkolta a zsidó közösséget. A túlélők padlásokon és pincékben rejtőztek el, vagy elmenekültek a városból, mert további erőszaktól tartottak. A pogrom a háború utáni ellenségesség jelképévé vált, amellyel a Lengyelországban új életet kezdeni próbáló zsidók szembesültek.