1944 őszén és telén a magyarországi romák deportálásának két fő logisztikai központja volt. A Budapest környékéről elhurcolt romákat az óbudai téglagyárba vitték, míg a nyugati vármegyékből, többek között Baranyából, Zalából, Vasból, Veszprémből és Sopronból, a komáromi Csillagerődbe szállították őket. Innen később roma csoportokat indítottak tovább vasúton nyugat felé, de egyes csoportokat a közeli Monostori erődből is deportáltak.
Körülmények Csillagerődben
1944 novemberétől a hatóságok tömegesen gyűjtötték össze a roma lakosságot, majd különböző gyűjtőtáborokba hurcolták őket. A komáromi erődrendszerhez tartozó Csillagerőd gyűjtőtáborként és deportálási központként is működött. Volt, akit vonaton vagy teherautón szállítottak oda, másokat gyalogmenetben hajtottak.
A Csillagerődben szörnyű körülmények uralkodtak. A foglyok túlzsúfoltságban, a téli hidegben éltek, alig jutottak élelemhez és vízhez, és nem voltak megfelelő higiéniai körülmények. Az őrök több esetben megöltek foglyokat. A romák más fogolycsoportokkal szemben semmilyen érdekképviselettel nem rendelkeztek, és a tábori hierarchia legalján helyezkedtek el, ezért különösen kiszolgáltatott helyzetben voltak. A hiányos dokumentáció miatt az áldozatok pontos száma máig nem ismert, és a komáromi deportálások története sem tekinthető teljeskörűen feltártnak
„Amíg az erődben őrizték, egy alkalommal öt perces látogatási engedélyt kaptunk. Egykor délceg, erős apánk helyett, már csak egy halottsápadt, megnyomorított öregemberrel találkozhattunk. Ekkor láttuk utoljára.”
Egy később Dachauban elhunyt roma férfi rokonainak visszaemlékezései
források
A cigánykérdés Magyarországon 1919–1945: Út a cigány holocausthoz
Karsai László. Budapest: Cserépfalvi.
Pharrajimos – Romák sorsa a nácizmus idején
Bársony János – Daróczi Ágnes (szerk.). Budapest: L’Harmattan Kiadó.
A komáromi deportálás 1944 őszén
Szita Szabolcs. Budapest: Magyar Auschwitz Alapítvány.