A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok védelme
Az 1993. évi LXXVII. törvény a kisebbségek egyéni és közösségi jogait alapvető szabadságjogként ismerte el, és kimondta, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jog az egyetemes emberi jogok része. A jogszabály Magyarországon honos népcsoportként ismerte el többek között a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán közösséget. A törvény rendelkezett a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosáról is, akinek feladata a kisebbségi jogok érvényesülésének figyelemmel kísérése.
A törvény elfogadását elsősorban az tette szükségessé, hogy a kommunizmus bukása után Magyarországnak kezelnie kellett az ország etnikai és nemzetiségi sokszínűségéből fakadó kérdéseket. A jogszabály fontos lépést jelentett abban, hogy a nemzeti kisebbségvédelem rendszere közelebb kerüljön a nemzetközi normákhoz, és hozzájárult az ország demokratizálódásához.
“Az Országgyűlés, […] tudatában, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek harmonikus együttélése a többségi nemzettel a nemzetközi biztonság alkotó eleme, kinyilvánítja, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részének tekinti, a nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvető szabadságjogok, amelyeket tiszteletben tart, és mindezeknek a Magyar Köztársaságban érvényt szerez.”
Preambulum – 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól
források
Július 7-én az Országgyűlés elfogadta a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényjavaslatot
30 éve történt (1993)
A kisebbségi joganyag és annak változásai az elmúlt negyedszázadban Magyarországon. In: Fedinec Csilla et al. (szerk.) A közép-európaiság dicsérete és kritikája
Kállai, Ernő (2013). Kalligram Kiadó, Pozsony, 109-135