Kísérleti deportálások és az első tömeges áttelepítési kísérlet a megszállt Európában
1939 őszére Csehszlovákia náci megszállása a zsidóellenes intézkedések azonnali bevezetéséhez vezetett. Ostrava, a morva-sziléziai régió fontos ipari központja mintegy 10000 fős, sokszínű zsidó közösségnek adott otthont. A Szudéta-vidék német annexiója után a zsidó lakosok fokozódó marginalizációt és jogvesztést tapasztaltak. Ebben az időszakban a náci rezsim területi megoldásokat kezdett keresni az úgynevezett „zsidókérdésre”. Ezek egyike volt az Adolf Eichmann által irányított Nisko-terv, amelynek célja a zsidók erőszakos áttelepítése volt Délkelet-Lengyelország félreeső területére, Nisko nad San közelébe.
1939. október 18-án körülbelül 1000 ostravai zsidót gyűjtöttek össze és szállítottak vonattal Niskóba. A deportálás korai kísérlet volt egy, a náci megszállás alatt álló Lengyelország lublini körzetében kialakítandó zsidó „rezervátum” létrehozására. A helyszínen könyörtelen és nem megfelelően előkészített körülmények fogadták őket: sem szállás, sem élelem, sem az alapvető higiéniai feltételek nem álltak rendelkezésre. Az infrastruktúra hiánya, a természeti elemeknek való kitettség és a betegségek sokak halálát okozták.
Az ostravai deportálás jelentős precedenst teremtett: ez volt a zsidók első szervezett, tömeges deportálása Közép-Európából a holokauszt során. A Nisko-deportálás túlélőit később újra kitelepítették, sokan végül gettókban, kényszermunkatáborokban vagy megsemmisítő központokban, például Auschwitzban haltak meg. A deportálás Adolf Eichmann pályájának korai szakaszát is jelezte, aki később központi szerepet játszott a Végső Megoldás végrehajtásában. Az ostravai zsidó közösség számára 1939 októbere pusztító fordulópontot jelentett, ahonnan kevesen tértek vissza. Az esemény a holokauszt bővebb történetének jelentős, bár gyakran kevéssé ismert mozzanata marad.
„Másnap a vonat megállt, és az embereknek le kellett szállniuk. Nyílt terepen álltak – sehol egy falu, szállás vagy menedék. Csak ekkor értették meg, hogy ez a kietlen pusztaság maga volt Nisko.”
Ruth Elias, A remény segített túlélni