Rajtaütés a háború utáni Lengyelországból menekülő túlélőkön
1946. május 2-áról 3-ára virradó éjszaka huszonhat zsidó teherautón a csehszlovák határ felé tartott, amikor Krościenko közelében katonának álcázott fegyveres partizánok állították meg őket. A támadókat a tizennyolc éves Jan Batkiewicz („Śmigły”) vezette; a Józef Kuraś („Ogień”) parancsnoksága alatt álló antikommunista földalatti egységhez tartoztak. Az igazoltatás brutális mészárlássá fajult, amely tizenkét ember életét követelte.
Háború utáni erőszak és az antiszemitizmus halálos öröksége
A rajtaütés rutinszerű személyazonosság-ellenőrzés ürügyén kezdődött. Amikor a partizánok rájöttek, hogy az utasok zsidók, elvették pénzüket és értékeiket, majd sorba állították őket. Automata fegyverekkel tüzet nyitottak: tizenegy embert azonnal megöltek, ötöt megsebesítettek, egyikük később belehalt a sérüléseibe. A halottak között férfiak, nők és gyermekek voltak; akik még lélegeztek, a helyszínen kivégezték. A mészárlást egyszerre motiválta a haszonszerzés és az ideológiai alapú gyűlölet. Az egység korábban antiszemita röplapokat terjesztett, amelyek a kommunistákkal való együttműködéssel vádolt zsidók meggyilkolására buzdítottak. Kuraś egy 1946. februári közleményben maga is „zsidó gazemberek lemészárlását és felakasztását” követelte. A krościenkói gyilkosságok megrázóan példázták, hogy az erőszak és az antiszemitizmus a holokauszt után is tovább élt: olyan zsidókat gyilkoltak meg, akik túlélték a népirtást, és éppen elhagyni próbálták Lengyelországot.
“A földön fekve hallottam, ahogy egymás között a fiamról beszélnek: ‘Az a kicsi sokat nyög, végezz vele‘, majd másodszor is fejbe lőtték.”
Maria Galler
Túlélő