A “CS-lakás” program etnikai vetülete

1974 májusában az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága (APB) kiadott egy állásfoglalást a „CS-lakások” program helyzetének értékelésére. A „CS-lakások” kifejezés a „csökkentett komfortfokozatú lakásokra” utalt. Ezeknek az alacsony költségen épített, egy szoba-konyhás házaknak céljuk szerint kiváltották a szegregált nyomornegyedeket. A 1974-es jelentés szerint a program kezdete óta 14000 családot költöztettek ilyen „CS-lakásokba”. Bár ez előrelépés volt, hatása korlátozott maradt, mivel a nyomornegyedekben élők száma folyamatosan nőtt. Mivel a nem roma lakosok az 1970-es évek közepére nagyrészt elköltöztek ezekből a negyedekből, a kezdeményezést a hivatalos dokumentumokban és a nyilvános diskurzusban egyre gyakrabban „C-lakások” programként emlegették (a ‘C’-vel a „cigány” szóra utalva), ami tovább erősítette az etnikai sztereotípiákat. Emellett az állami kölcsönök nem tartottak lépést az emelkedő építési költségekkel, így sok családnak megfelelő közművek, például víz vagy szennyvízelvezetés nélkül kellett felépítenie otthonát, aminek eredményeként a hivatalosan modernizált területeken is újratermelődtek a nyomornegyedhez hasonló körülmények.