A magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidók összegyűjtése, kiutasítása, deportálása, majd meggyilkolása Kamenyec-Podolszkijban

A kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás a magyar zsidó holokauszt első felvonása volt, melynek során 1941. augusztus 27−28-án a Szovjetunió német megszállás alatt lévő nyugati részén, a mai Ukrajnához tartozó Kamenyec-Podolszkij közelében mintegy 23600, nagyobbrészt Magyarországról kitoloncolt zsidót gyilkolt meg az SS. A tragédia előzménye, hogy Magyarországnak a trianoni békeszerződés revíziójára irányuló külpolitikája 1941-re nagyrészt elérte célját: a Felvidék, Észak-Erdély, Kárpátalja és a Délvidék is újra Magyarországhoz tartozott ekkor. Ennek nyomán zsidók százezrei kerültek magyar fennhatóság alá, köztük olyanok is, akik eredetileg nem a visszacsatolt területeken voltak honosak, hanem menekültként kerültek oda még a visszacsatolás előtt. A magyar hatóságokat aggasztotta az országban lévő viszonylag jelentős számú nem magyar állampolgárságú zsidó jelenléte, hogy aztán 1941. július 15-én meginduljon a magyar állampolgárságukat igazolni nem tudó zsidók összegyűjtése, kiutasítása és kitelepítése. Kevesebb mint egy hónap alatt közel 20 ezer zsidót deportáltak. Augusztus 12-én a magyar hatóságok az Ukrajnát megszálló német katonai hatóságok kérésére leállították a deportálásokat a járványveszély és az ellátási nehézségek miatt. Mivel Magyarország nem volt hajlandó visszavenni a már deportáltakat, a német hatóságok úgy döntöttek, hogy „likvidálják” őket.