A csehországi és morvaországi zsidókat elkülönítik
1941 novemberében az SS úgy döntött, hogy a protektorátusbeli zsidók számára gettót és tranzittábort hoz létre Terezín Főerődjében, német nevén Theresienstadtban. Theresienstadt a 18. század végén az Osztrák-Magyar Monarchia által épített erődváros volt, amely a második világháború idején a Német Birodalom határa közelében, a Prágát Drezdával és Berlinnel összekötő vasútvonal mellett feküdt. Az első zsidó fogolycsoport 1941. november 24-én érkezett Theresienstadtba Prágából, a mai Masaryk (akkor Hibernerbahnhof) pályaudvarról, a theresienstadti erődtől mintegy 3 kilométerre fekvő Bohušovice nad Ohří-i állomáson keresztül. Ez a 342 férfiból álló úgynevezett építőkommandó (Aufbaukommando) azt a feladatot kapta, hogy megteremtse a feltételeket akár 60000 zsidó fogadásához a Főerődben.
Az erődváros cseh lakosságát kényszerrel kitelepítették. A gettót és tranzittábort szigorúan elzárták a környéktől, és cseh protektorátusi csendőrök őrizték, akik Wieser-házban állomásoztak. A tábort az SS-parancsnokság irányította, míg a szervezési feladatokat a zsidó önkormányzat intézte. A nácik Terezínt négy egymással párhuzamos funkcióra használták: tranzittáborként, kiváltságos gettóként, propagandagettóként és zsidó túszok cseréjére szolgáló táborként.
1942 végére a protektorátus zsidó lakosságának többségét – több mint 61000 férfit, nőt és gyermeket – Theresienstadtba deportálták. A transzportok 1945-ig folytatódtak; érkeztek Németországból, Ausztriából, Hollandiából, Dániából, valamint a második világháború végén Szlovákiából és Magyarországról is. Alig négy év alatt több mint 150000 közép-európai zsidó férfi, nő és gyermek fordult meg a theresienstadti gettóban. Mintegy 34000, többségében idős zsidó férfi és nő, valamint gyermek halt meg Theresienstadtban.
„Egyre több embert zsúfoltak egy kicsi, folyamatosan szűkülő térbe. Ezért az emberek állandóan egymásba ütköztek és egymáshoz dörgölőztek. Pontosan, ahogy azt kitervelték, az önzés és kapzsiság minden fajtája felütötte a fejét, és minden tisztesség elsorvadt.”
Leo Baeck rabbi, a theresienstadti gettó egykori foglya és holokauszt-túlélő
Állambiztonság (StB), Tájékoztató a Csehszlovák Szocialista Köztársaság belügyminisztere első helyettese számára, 1987
További olvasmányok / Források
Videodocument „Terezín – druhá světová válka“
Anna HÁJKOVÁ, Poslední ghetto: Všední život v Terezíně, Praha 2021
The Last Ghetto, Oxford 2020
Hans Günther ADLER, Terezín 1941-1945: tvář nuceného společenství I-III, Praha 2006-2007
Theresienstadt 1941-1945: The Face of a Coerced Community
Hannelore BRENNER-WONSCHICK, Děvčata z pokoje 28, Praha 2011
The Girls of Room 28: Friendship, Hope, and Survival in Theresienstadt, Schocken 2009
Final Solution: The Fate of the Jews 1933–1949
David CESARANI, London 2016