Állami üldöztetés és mozgósítás
1944 augusztusában a Honvédelmi Minisztérium hivatalosan elrendelte a „cigány munkaszázadok” felállítását. A rendelet 10–12 ezer „vándorlónak” minősített roma mozgósításával számolt, a gyakorlatban azonban ennek csak töredéke valósult meg. A szabályozás egyik súlyos hiányossága az volt, hogy jogilag nem határozta meg, kiket kell „vándorló cigánynak” tekinteni, így a csendőrség önkényesen járhatott el. Gyakran olyan letelepedett napszámosokat is „munkakerülőnek” minősítettek, és szolgálatra köteleztek, akik ugyan dolgoztak, de nem rendelkeztek írásos munkaszerződéssel.
A behívott romák saját polgári ruhájukban dolgoztak, nemzeti színű karszalaggal megjelölve. Bár egyes vármegyék már korábban is teljes családokat kényszerítettek munkára saját hatáskörben, végül csak néhány hivatalos állami alakulat jött létre. Ez a magyarországi roma közösség történetének máig egyik legkevésbé dokumentált fejezete. Az utolsó hivatalos iratok 1945 márciusában említik ezeket az egységeket.
„A Horthy-korszakra elsősorban olyan jellegű problémamegközelítések és ellenséges hangú, előítélettől hemzsegő írások jellemzőek, amelyeknek alapgondolata az volt, hogy a cigány lakosság élősdi, kártékony, bűnöző hajlamú és minden szempontból a társadalom kárára van. „Dolgozó cigányoknak” kizárólag a zenészeket tekintették.”
Jakab Attila, történész
források
Lágerek népe – névtelen romák holokausztja
Márfi Attila (szerk.) (2014). Pécs: Pécs M. J. Város Önkormányzata, Janus Pannonius Múzeum.
Cigány katonai munkaszázadok Magyarországon 1944–1945-ben
Karsai László (1991). Hadtörténelmi Közlemények, 104. évf. 2. sz. 157–166. O.
Tények, adatok a cigányok háborús üldöztetésének (1939–1945) tanintézeti feldolgozásához
Szita Szabolcs (szerk.) (2000). Budapest: k. n.
A munkaszolgálat Magyarországon, 1939–1945
Szita Szabolcs (2004). Hadtörténelmi Közlemények, 117. évf. 3. sz. 817–858. O.