májusában a pécsi csendőrkerület nagyszabású razziákat indított a dél-dunántúli megyékben élő romák ellen. A razziákat „közbiztonsági” és „közegészségügyi” intézkedésként tüntették fel, valójában azonban a romák üldözését, nyilvántartásba vételét és későbbi deportálását készítették elő.
A május 3-i razzia és a dél-dunántúli razziasorozat
Az első nagyobb razziára 1944. május 3-án került sor Somogy vármegyében, a pécsi csendőrkerület parancsnokságának irányításával. A csendőrség már 1944 áprilisában részletes műveleti térképet készített, amelyen feltüntették a vármegye „vándorcigányainak” feltételezett táborhelyeit, valamint a környéken elkövetett bűncselekmények helyszíneit.
A razziasorozatot a szomszédos vármegyékre is kiterjesztették. 1944. május 5-én és 6-án Baranya és Veszprém vármegyében is hasonló cigányrazziákat tartottak. Baranyában az alispán május 6-án rendelte el az utolsó vármegyei szintű razziát. Bár az intézkedéseket hivatalosan a „koborlók” elleni fellépésként mutatták be, a helyi közigazgatás valójában a „cigánykérdés” radikális megoldását sürgette, párhuzamot vonva a „zsidókérdés megoldásával”. A nyilvántartásba vételek és összegyűjtések előkészítették az őszi razziákat, majd a tömeges deportálásokat a komáromi Csillagerődbe, onnan pedig német koncentrációs táborokba.
„Nem lehet a kérdés végleges megoldását remélni, ha a szív hangjára, a szív érzelmeire hallgatunk.”
Gesztelyi Nagy László, 1940-es javaslatában a cigánykérdés radikális eszközökkel történő „rendezéséről”
A lágerek népe, 1. függelék, 91. o.
források
Cigány katonai munkaszázadok Magyarországon 1944–1945-ben
Karsai László (1991). Hadtörténelmi Közlemények, 2. sz. 157–166